A legelső könyv, ami elindított az úton, az Agykontroll volt. Kb. 12 éves lehettem, mikor a kezembe akadt. Gyakoroltam, majd megijedtem, hogy tényleg működik. Utána egy évtizedig nem is foglalkoztam semmi hasonlóval. Huszonegynéhány éves koromra viszont megfigyeltem magamon, hogy ha valami nincs rendben az életemben, akkor azonnal megbetegszem. Az orvos meggyógyít, de ha nem változik az a bizonyos dolog, újra jönnek a tünetek. Ezért újra elővettem önismereti, a test és lélek összefüggéseit taglaló könyveket.
Először egy tibeti energetikai tanban mélyültem el, évekig tanulmányoztam, és közelről láttam, ahogy igazi mesterek gyógyítanak. Egy idő után úgy éreztem, ez szép és jó, de valahogy a mi „nyugati” gondolkodásmódunktól távol áll, valahogy közelítenem kéne ahhoz a valósághoz, ahol én élek. Beiratkoztam a Szintézis Szabadegyetemre, ahol a legnagyobbaktól tanulhattam: Popper Péter, Müller Péter, Dúl Antal, Balogh Béla, Tarr Bence, Váradi Tibor, Mireisz László, Dr. Daubner Béla.
Buddhizmus, taoizmus, nyugati, keleti filozófia, pszichológia. Nagyon sok és mély tudás, de úgy éreztem, minél többet hallgatok, olvasok belőle, annál kevesebbet tudok a világról és magamról is. Telítődtem vele. Egyik véglet.
S közben zajlott az élet. Dolgoztam multinál, kisvállalatnál. Nemzetközi és magyar cégnél. Voltam asszisztens, és voltam ügyfélkapcsolati igazgató. Dolgoztam napi 12 órákat és volt, mikor kiégtem és egy évig nem dolgoztam és HTB lettem.
Vesztettem el pár év alatt 3 szeretett családtagot, s adhattam életet is. Voltam évekig Gyesen, és azt is tudom, milyen két gyermek mellett munkavállalóként is megfelelni. Volt, hogy elbocsátottak és volt, hogy több helyről kapkodtak utánam. Voltam alkalmazott és vállalkozó. Fix és kötetlen munkaidős. Férjezett és elvált. Otthont és talajt elveszítő, majd otthont újrateremtő. A problémáival magányosan küzdő és újra bízni tudó, társra találó. Beteg és egészséges. Biztos és bizonytalan.
Barátokat elveszítő és új barátokra lelő. S ez mind bedarált. Elvitte a fókuszt a lényegről. Rólam. Másik véglet.
Rájöttem, hogy ha magamat nem rakom rendbe, ha nem nézek szembe a saját démonjaimmal, nem tanulok a hibáimból, nem ismerem meg és tanulom megvédeni a saját határaimat, nem találom meg, hogy bennem és számomra mi a fontos és értékes, és nem lépek ki a komfortzónámból, újra és újra bedarál a rendszer.
Így aztán vettem egy mély levegőt és belevágtam, áttettem az elméleti tudást a gyakorlatba. Arany középút, mindig is ennek a híve voltam. Így indult 4 évvel ezelőtt a profilváltásom és a coaching pályafutásom.
Én most érzem, hogy a helyemen vagyok.
És Te? A helyeden érzed Magad jelenleg?