💔Az illető a legutolsó a saját életében. Minden és mindenki fontosabb, mint ő maga. Saját magára, őt töltő tevékenységekre valahogy soha nem jut ideje. Van, hogy azzal sincs tisztában, hogy neki egyáltalán mi lenne jó. S ha igen, azt megengedheti-e magának? Ha megengedi esetleg, utána lelkiismeret furdalása van.
💔Aki nem szereti magát, nem bánik tisztelettel magával. Nem tiszteli a testét: nem pihen eleget, nem táplálkozik egészségesen, nem sportol, nem ad lehetőséget a testének a feltöltődésre, vagy még rosszabb esetben mérgezi azt. És/vagy önmagát gyalázó, becsmérlő szavakat, kifejezéseket használ. Vonatkozzon ez akár külső, akár belső tulajdonságokra, tettekre.
💔A negatív szavak mögött negatív gondolatok, félelmek, berögződések bújnak meg, ami miatt egyesek nem tudnak kilépni olyan helyzetekből, ami számukra káros. Sok esetben nem megy a nemet mondás. S ha nem ismeri valaki a saját határait, hogyan is tudna nemet mondani arra, amiben szenved?
💔Végül pedig az önostorozás. Amikor nem vagy nem úgy sikerül valami, ahogy szeretnénk. És erre még ráteszünk egy lapáttal. Ha lenne korbács, ami a saját lelket bünteti, sok ember kezében látnánk.
Én azt gondolom, hogy mindezek nagy mértékben fejleszthetők és a kulcs az önismeret. Hogy szánjunk arra időt és energiát, hogy végig gondoljuk, milyennek látjuk magunkat, mik az erősségeink és képességeink, amikre építhetünk. Mik azok a tulajdonságok, amiket fejlesztenénk magunkban s mindezt hogyan tehetjük meg. Mik azok a vödrök, amik folyton lehúznak s mik a saját kapaszkodóink? Mik számunkra a fontos és értékes dolgok? S mik azok, amiket zsigerből elutasítunk?
Ki az, aki tud olyat szeretni, amit nem ismer?