Ezek a kezek segítettek abban, hogy a fejem folyamatosan a víz felett tartsam. Egy idő után még így is borzasztó fárasztó dolog ez, ha valaki próbálta, tudja. Aztán úgy gondoltam, inkább megtanulok úszni. Rengeteget gyakoroltam, dolgoztam rajta az elmúlt években.
Még nem vagyok világbajnok. Viszont két életre is elég nehézség árán megtanultam úgy úszni, hogy nem süllyedek el, hogy szinte soha nem fáradok el, sőt, annyi energiám, technikám és sorsfordító tapasztalatom van, hogy úgy döntöttem, én szeretnék megtanítani másokat úszni. De nem akárhogy. Az elméleti tudás nem elég. Az sem elég, ha már gyakorlatban is tudod. Nem elég nap mint nap edzeni. Az a jó, ha megtanulod szeretni és élvezni a vizet.
Bár szívem szerint mindenkit szeretnék segíteni ebben, rá kellett jönnöm, hogy ez lehetetlenség. Mert nem mindegy, hogy ki miért jön hozzám. Tényleg meg akar tanulni önállóan úszni, vagy csak azt várja, hogy ha elfárad, odanyújtsam a kezem, amíg megpihen. Vagy csak azért jön, hogy meghallgassam őt, mennyire szenved, ha időnként a víz alá merül és az orrába, fülébe víz megy, viszont a kismedencébe sem dugja bele a lábát, mert hideg a víz. Ebből nem lesz hosszú távon siker.
Az kell, hogy minden erőddel azon legyél, hogy tanulj, fejlődj és a végén képes legyél egyedül megtalálni a saját erőforrásaid. Ez sok munkát, időt, energiát és legfőképp elköteleződést igényel Részedről. És igen, néha fáj. Közben sokszor elfáradsz, inkább feladnád. Amíg nem fáj eléggé, amíg nem kezdesz el fuldokolni, nem mersz lépni. Megijedsz, hogy ki kell lépned a komfortzónádból. Ez a legnehezebb, tudom saját tapasztalatból. Pedig másképp nem lesz tartós változás. Ha végre elhiszed, hogy nem kell szenvedned és belevágsz, én végig ott leszek Veled.
Mi az én személyes történetem?
Hogy lettem stresszmentor és coach?
Mik az idei terveim azokkal, akik jönnek velem a kismedencéből a tengerbe úszni?
Folytatás következik..