Egy kedves ügyfelem sikertörténete, aki hajlandó volt belenézni abba a bizonyos tükörbe…
Életerős fiatalemberről van szó, aki azzal keresett meg, hogy teljesen szétesett az élete: a munkáját kimondottan nem szerette csinálni, emellett volt egy saját vállalkozása, amibe tengernyi energiát öntött, de mégsem működött, ráadásul a párja több éves kapcsolat után szakított vele. Egy év rettentő hajszolt tempója, küzdelme minden fronton elvezette őt oda, hogy éjszaka nem tudott aludni, hiába evett, csak fogyott és a stressz okozta szívritmuszavarok miatt orvoshoz is el kellett mennie.
Mindenért magát hibáztatta, úgy érezte, hogy gyenge volt a döntési helyzeteiben, nem volt elég jó társ, nem volt elég jó vezető. Ezek a gondolatai, érzései csak tovább rontották a helyzetet minden téren. Igazi örvény volt, ami behúzta őt.
Elkezdtünk együtt dolgozni. A közös munka során lépésről lépésre haladtunk, az ő tempójában. Amikor letisztult számára a kép, megnyugodott, mert látta, hogy van fény az alagút végén. Célokat állítottunk fel minden életterületén, amiket priorizáltunk és részcélokra bontottunk. Megkönnyebbült, hogy nem kell egyből átugrania egy óriási szakadékot, hanem kicsi, jól megtervezett lépésekkel is eljut a céljához. És szép lassan elindult a megvalósítás útján. Rengeteget dolgozott magán, de ez az energiabefektetés csak visszaadott neki. Hitet, erőt, önbizalmat, életcélokat.
Engedélyével egy részlet a levélből, amit utána kaptam tőle:
„Az alkalmak során sok összefüggésre fény derült, ami segített a feldolgozásban – még olyan esetben is, ha fájdalmas volt.
A párkapcsolatomban nagyon fontos mérföldkő volt addig eljutni, hogy felismerjem, messze nem én vagyok az egyetlen felelős azért, ami történt. A jövőre vonatkozóan az az egyik legfontosabb célkitűzésem, hogy a párkapcsolatban való jelenlétet minél tudatosabban éljem meg, minél inkább a maga valójában tudjam kezelni a páromat és magamat is. Értenem kell azokat a mechanizmusokat, amik a zsigeri reakcióimat irányítják. Másik fontos mérföldkő volt azon pontok megfogalmazása, hogy mit tudok én adni egy párkapcsolatban, és mit várok a másiktól.
A munka kapcsán egyértelművé vált, hogy az a stratégia, hogy alárendelem az egész életemet, fenntarthatatlan. Ezért aztán megkerestem a kiutat abból a munkakörből, amibe beleragadtam, és úgy tűnik, az irányt meg is találtam. A vállalkozásomban az segített, hogy deklaráltam a csapat felé, hogy hátrébb lépek eggyel az egészségem érdekében.
A legtöbbet az segített, hogy önzetlenül segítettél, nagyon figyeltél a részletekre, rezonáltál azokra a lelki dolgokra is, amikről a legtöbb emberrel nem tudok beszélni.”
Szerintem pedig az segített, hogy teljes erőbedobással azon volt, hogy megtalálja a megoldásait, erőforrásait és ehhez elég bátor, elkötelezett és kitartó volt. Igazi harcost ismertem meg benne. Hálás vagyok neki, hogy együtt dolgozhattunk!🙏